Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


fejezet 12

2012.11.01

 „Semmi személyes, csak bosszú!”   Part 2.

Keyko és Shinji gyorsan menekülőre fogta miután lebuktak.

-            Eléggé gyorsan lebuktunk. – szólalt meg Shinji.

-         Ne, aggódj. A feladatott elvégeztük. Tehát, a mérleg a mi oldalunkra fog dőlni amint elkezdjük végre hajtani a stratégiánkat. – mondta Keyko.

-         Egyébként neked is feltűnt? – kérdezte a szőke alig hallhatóan.

-         Már, rég.

-         Akkor mi legyen?

-         Először célba kell jutnunk, de semmi kép nem szabad megtudniuk. Azt ajánlom, vezessük félre. – vigyorgott a lány. Shinji értetlenül nézett a lányra, kellet pár másodperc mire leesett neki.

-         konkrétan mi is a tervetek?

-         Az, hogy győzünk, és akkor azt csinál egy hétig a Qwincivel, amit akar.

-         Akkor ez lényegében semmi személyes csak bosszú?

-         Pontosan. Most megtanulja, hogy ne kössön belénk. – mondta a lány és szeme vörösen kezdett el fényleni.

-         Csak, óvatosan. Látom, kicsit kezd eluralkodni rajtad a hatalmad. – mondta a fiú és a lány vállára tette a kezét. Keyko behunyta a szemét és megdörzsölte. Miután újra kinyitotta a szemei már újra sötétkékben pompáztak.

-         Lehet, igazad van. Biztos azért van, mert közeledik az idő, amikor eljön a végső küzdelmem vele. – monfordírozott. De nem tudott sokáig ezen, mert megérkeztek a búvó helyükhöz ahol már vártak rájuk.

-         Na, sikerült? – kérdezte Ray miközben az egyik fának támaszkodott.

-         Igen. Kicsit alá becsültük a Qwinci fiút. Csak össze tudott kaparni egy stratégiát, amiért elismerésem, de ez kevés lesz ellenünk. – jelentette a helyzetet Keyko.

-         Jól, van. Ügyesek vagytok, lazítsatok ez csak egy játék és a győzelem a kezünkben van. – mondta Ray, mosolyogva.

-         Haver szinte már félelmetes az, ahogy mosolyogsz. Tisztára, mint Ichimaru. – lépett mellé Ichi.

-         Bocsi, kicsit elragadtattam magam. –vakarta meg a tarkóját zavarában.

-         Nem, csodálom nem ártana pihennetek. Mikor használtátok az erőtöket legutóbb? – kérdezte Shinji. Keyko és Ray összenéztek. Keyko bólintott egyet, Raynak.

-         Tegnap előtt. – mondta ki a fiú.

-         És az óta nem is nagyon pihentétek ki magatokat? – kérdezte Mizuho.

-         Normálisak vagytok? Így nem is csodálom, hogy néha eluralkodik rajtatok az erőtök. Igazán lehetne annyi eszetek, hogy tudjátok mi a következménye annak, ha túl sokat használjátok az erőtöket. – torkollotta le őket Shinji.

-         Minket is beavatnátok? – kérdezte Ichigo.

-         Majd miután megnyertük ezt a játékot, azután elmagyarázzuk. – válaszolt Keyko.

-         Rendben ideje kezdeni. Mindenki a helyére! – adta ki az utasítást Ray.

-         Igenis. – kiáltották kórusban. Nem kellet sokat várniuk az ellenség meg is jelent amint elhelyezkedtek. Elsőnek Yumichika és Ikkaku jelent meg. Azután mögöttük jött Matsumoto.

-         Nincs itt senki. – jelentette ki Rangiku.

-         Pedig erre jöttek. – sóhajtott Yumichika.

-         Biztos megijedtek tőlünk. – mondta Ikkaku. Amint kimondta máris körbe vették őket. – Mi a… - kezdet volna bele a káromkodásba Ikkaku de Ray félbe szakította.

-         Köszönöm, hogy önként bele sétáltatok az első csapdába. Ichigo, Chad! Rátok hagyom őket, amint végeztettek gyertek utánunk. – adta ki a parancsot a csapatkapitány.

-         Rendben – bólintottak. – Bízzátok csak ránk. Két perc és már mellettetek leszünk. - mondta Ichi a távozó csapatnak.

-         Basszus. Jó nagy csapdába vagyunk. – morogta Ikkaku.

-         De, még mekkorába. – vigyorgott epereke.

-         De, hogy nem vettük észre? – kérdezte Matsumoto.

-         Úgy, hogy nem tudhattátok, hogy Ray milyen nagy stratéga. Így nem számítottatok semmi csapdára.

-         Ilyen nagy stratéga az a srác? Ki nem nézném belőle. – húzta az idő Rangiku. Azt remélte felbírja tartani őket addig, amíg az erősítés meg nem érkezik.

-         Ne, húzzuk tovább az időt Ichigo, még be kell érnünk a többieket is. – mondta Chad.

-         Rendben, akkor kezdjünk neki. – mondta Ichi és elkezdték dobálni az ellenséget. Mikor végeztek Ichigo egy önelégült mosoly és Chad kísértében távozott. A három vesztes beballagott a nagy házba, ahol Peter volt.

-         Hát, ti? Ilyen gyorsan kiestetek? – kérdezte a fiú teát szürcsölgetve.

-         Ja. – morogták egyszerre.

-         akkor már csak egy kérdésem van. Miért vagytok csupa vizesek?

-         Mert egy rakás hógolyó zuhant a nyakunkba. – morogta Ikkaku.

-         Mond csak. – hajolt a fiú elé Matsumoto.

-         Igen? – kérdezte Peter mit sem sejtve.

-         Nincs, valahol egy fölösleges szoba ahol átöltözhetnék? – kérdezte Matsumoto miközben a melleit egyre közelebb tolta a fiú arcához.

-         A második emeleten, balra a harmadik ajtó. – dadogta fülig vörösödve. – Csak mássz ki a képemből.

-         Miért? Talán nem tetszem? – kérdezte nyavalygó hangon.

-         Nekem, már tetszik valaki! – motyogta és lehajtotta a fejét. – Csak hát…

-         Ha egyszer bele kezdesz valamibe öcsi, akkor fejezd be. – morgott rá Ikkaku.

-         Csak hát ő nem vesz észre. Csak barátként tekint rám.

-         Szegény srác.

-         Ja.

Eközben a csatamezőn:

Egy kis csapat halad az erdőben az ellenség tábora felé. A hátuk mögött hirtelen megjelent két férfi. Az egyik nagydarab volt és barna haja az egyik szemét eltakarta. A másik kisebb volt és narancssárga haját kócosan hordta. Csoki barna szemei csillogtak a büszkeségtől.

-         Na, végre. Mi tartott ennyi ideig?

-         Csak elkezdtek minket feltartani. – vakarta meg zavarta a tarkóját.

-         Idióta. Egy ilyen egyszerű trükknek is csak te vagy képes bedőlni. – lépett elő a sötétségből egy lány. Hosszú derékig érő fekete haját összefogva viselte. Sötétkék szemei már szinte világítottak a sötétben. Tartása magabiztosságot sugárzott ugyan akkor minden mozgása a legapróbb vonásai finom és nőies volt.

-         Nem, is te lettél volna, ha nem szólalsz meg. – sóhajtott egyet a narancs.

-         Ugyan, ügyes voltál Kurosaki-kun. –veregette vállon egy hosszú szintén narancssárga hajú lány.

-         Azt még ne kiabáljuk el. Még hátra van öt ember plusz a csapatkapitány.

-         Akkor mire várunk még? – lépett elő egy rövid fekete hajú törpe fiú.

-         A taicho döntésére. – szólalt meg egy szőke hajú fiú.

-         Rendben intézzük el a többit is aztán miénk a győzelem. – adta ki a parancsot a csapatkapitány. – És még valami. Bár hízelgő, hogy taichonak neveznek, de kérlek, hanyagoljátok. Csak a csapat kapitánya vagyok. Megértettétek?

-         Igen is!

-         Nézzétek, ott van két áldozat előttünk. – szólalt meg a narancshajú fiú.

-         Látom bel élted magad. Csak így tovább és túléled. – mosolygott rá az egyik lány.

-         Te már csak tudod mi, Keyko? – szólalt meg előttük lévő áldozatuk női tagja.

-         Üdvözletem Kuchiki. – vigyorgott a lány.

-         Csak nem minket kerestettek? – szólalt meg az ellenség társa. – Mert ha megadni jöttetek magatokat, akkor szívesen meghallgatunk titeket.

-         Szeretnéd is, mi? – lépett elő Ray.

-         Rodrigez.

-         Abarai. – szólalt meg a fekete hajú fiú. Még egy ideig farkas szemet néztek aztán mellé lépet a húga is. – Bocsi, de ki kell, hogy ábrándítsalak titeket. Mi fogunk győzni és ti úgy fogtok ugrálni, ahogy mi mondjuk.

-         Te, aztán tudsz ám álmodozni. – menősködött tovább Renji.

-         Na, ezt pont te mondod. – forgatta meg a szemit Ray.

-         Mi az? Már süket is vagy? – csatlakozott Rukia.

-         Vigyázz Kuchiki. – folytatta Keyko is.

-         Ugyan mire kéne?

-         A hatalmas szádra. – vigyorodott el a lány. – Ne köss bel egy Rodrigezbe mert meg is keserülheted. – lépett közelebb a lányhoz. Hangja olyan rideg volt, mint Byakuyának.

-         Wov. Mint ha csak a kapitányt hallottam volna. – súgta oda Renji Rukiának.

-         Igen. Mintha csak a bátyám lett volna.

-         Na, tessék. Látod mégis csak ragadt rád valami a Kuchiki házból. – nevetett Ray, miközben megveregette húga vállát.

-         Le se tagadhatod, hogy Byakuyával együtt nevelkedtettek fel. - sóhajtott Ichigo.

-         Te, ne nevess! – rivallt rá a már majd nem a földön fetrengő bátyjára. – A te neved, pedig kuss! És különben is te erről honnan tudsz? – fordult Ichigo felé.

-         Te, együtt nevelkedtél a bátyámmal?

-         Kuchiki taichoval? – hüledezett Renji is.

-         Ja. De Ichigo te honnan tudsz róla? – kérdezte, mit sem törődve a még mindig lefagyott párossal.

-         Ő mesélte. – mutatott rá a csapatkapitányra.

-         Már megint mesedélutánt tartottál az életemről?

-         Ja.

-         Tudod, hogy nem szeretem.

-         Ja.

-         Válaszolj már rendesen! – torkollotta le a lány.

-         Először minket is beavatnátok? – kérdezte meg az éppen most magához tért Rukia. Keyko felé fordult és ördögien elmosolyodott.

-         Természetesen. De csak egy feltét telel. Valamit valamiért.

-         És mi lenne az? – kérdezte meg Rukia. De azt kívánta bár ne tette volna. Keyko visszafordult a többiek felé és biccentett egyet. Ray vette a lapot és jelzet Shinjinek. A lány kacéran elmosolyodott és már ott is teremet Renji előtt. Két karját a nyaka köré fonta és ajkait közelebb emelte a hadnagyéhoz. Szinte már a szájába suttogta a szavakat. – Bocsi. – miután megcsókolta gyorsan odébb állt. Shinji és Ray nem haboztak rögtön támadtak a két ledermedt ellenségre.

-         Hogy az a… - káromkodott volna Renji, de elharapta a mondat végét.

-         Csak ennyit akartam. –mosolygott Keyko mintha mi sem történt volna. Rukia szóhoz se tudott jutni a döbbenettől. Keyko kihasználta ezt az alkalmat és egy adag havat nyomott a lány arcába.

-         Hogy az a… - mérgelődött miközben a havat köpködte. – Ez most mire volt jó?

-         Én mondtam, hogy ne kezdj ki egy Rodrigezzel mert megbánod. – mondta a lány és megeresztett egy diadalittas mosolyt.

-         És én mit követtem el? – kérdezte ártatlanul nézve kedvesére.

-         Te, egyetlenem semmit. Csak rosszkor voltál rossz helyen. – vonta meg a vállát.

-         Meg rossz csapatban. – tette hozzá Ichigo. Renji mit sem törődve Ichigo beszólásával Keyko elé lépett. A lány vettet egy kérdő pillantást rá.

-         Miben segíthetek? – vigyorgott szélesen.

-         Ebben. – mondta Renji és megcsókolta Keyko-t, és a kezeit dereka köré fonta. A lány behunyta a szemét és a két karját Renji nyaka köré fonta. Miután elszakadtak egymástól Keyko a mellkasának hajtotta a fejét. – Most már kvittek vagyunk.

-         Igen. De menj be, mert csupa víz vagy és nem akarom, hogy megfázz. – szakadt el a fiú öleléséből.

-         Szerintem mind ketten menjenek be, mert mind kettő csupa víz.

-         De előtte még jössz egy magyarázattal nekünk. – szólalt meg Rukia. Keyko nagyot sóhajtott.

-         Akkor már kettővel, mert nekünk is tartozik egy magyarázattal mindkettő. – mutatott Ichigo az ikrek felé.

-         Majd a játék után elmagyarázunk mindent. Csak addig legalább ne nyaggassatok. – sóhajtott Keyko. Már kezdett elege lenni abból, hogy mindenki magyarázatott vár tőle.

-         Rendben.

-         Addig mi menjünk tovább már nincs sok ember hátra.

-         Igen.

-         Kik vannak még hátra? – kérdezte Chad.

-         Még a két zászló őr, egy őrszem és a Qwinci. – sorolta a névsort Keyko.

-         Nézzétek innentől nyílt terepen leszünk. Akit itt elkapnak annak vége. Keyko válaszd ki valamelyiket és szerezzétek meg a zászlót.

-         De egyedül is megbírom, szerezni csak elterelés kell.

-         Rendben akkor válaszd ki a két sültbolond Ichigo és Shinji közül az egyiket aztán szerezd meg a zászlót.

-         Rendben. Ichigo te velem jössz és véded a hátamat. Ha hibázol, akkor nagyon megjárod. Világos voltam? – vázolta fel a helyzetet gyorsan a lány. Ichigonak már bele szólása se volt.

-         Igen.

-         Akkor indulás. – kiáltotta el magát Keyko és megiramodott.

-         Rendben menjünk mi is. A két zászlóőrt kiütjük, közben valaki kiütheti a zöldhajú kiscsajt is. Ki vállalkozik önként? – kérdezte a fiú, de senki se mukkant meg. – Rendben akkor én választom ki. Mizuho keresd meg a lányt és ejtsd ki. Shinji te utána mész, és ha véletlen kiütnék, akkor te majd elintézed a lányt. Van kérdés?

-         Nekem van, miért kell nekem is vele mennem? – morgolódott Shinji.

-         Azért kedves Barbie, mert csak rá kell nézni a kissrácra és látni lehet, hogy nincs sok esélye. És én nem fogok kockáztatni. Meg fogom minden féle képen nyerni ezt a játékot. Világos? – torkollta le Shinjit. Shinji rájött, hogy ha már a Barbie elnevezés előjött akkor szorul a hurok.

-         Igen. – nyögte ki és leléptek Mizuhoval. Alig telt bele néhány perc, hogy a nyílt mezőre léptek szegény kissrácot máris kiütötték. De Shinjit nem tudták így ő elvégezte a feladatát. Eközben Keykoék már látták azt a helyet ahova a zászlót rejtették. Ishidát Rayék körül vették és egy fajta hadi fogolyként tekintettek rá. Így már csak Keykoék voltak hátra.

-         Te szedd le Keigot és tereld él Hiyori figyelmét. Addig én megszerzem a zászlót.

-         Értem. – bólintott. Keyko az erdő szélénél a fák között mozgott Ichi vele párhuzamosan. Amint közelebb értek Hiyori észrevette őket. Vagyis csak Ichit.

-         Na, mi van nyomorék? Jöttél, hogy kiüsselek? Állok elébe, szívesen teljesítem a kérésed. – Azzal fogta magát a lány és neki rontott Ichinek. Keigo még mindig fen volt, és őrizte a zászlót. Keyko úgy osont a fák között, mint egy vadállat a zsákmányszerezés közben. A mozgása kecses volt, halk és minden egyes mozdulata méltóság teljes. Akár csak egy zsákmányszerző vadállatnak. Keigo idő közben érezte, hogy valami nagyon nincs rendben és, hogy figyelik. Keyko kivárta a legmegfelelőbb alkalmat és aztán támadott. Egy hógolyót vett a kezében, és amikor már látó távolságon belül volt elhajította azt, egyenesen Keigo fejének, aki leesett a rejtek helyéről egyenes Ichigo lábai elé.

-         Ugye, nem akarsz bántani? Hiszen barátok vagyunk. – hátrált, de hiába.

-         Hány életed maradt?- kérdezte Ichigo egy hógolyót dobálgatva fel, le.

-         Kettő. Mert valaki fejen dobott kétszer, aztán lefordultam a fáról. – morgott a fiú.

-         Ne aggódj. Nem sokára mehetsz be. – vigasztalta Keigot aztán két hógolyót az arcába dobott. Miután végzett oda ment Keykohoz. – Mégis, hogy a ménkőbe tudták oda felrakni? Képtelenség onnan leszedni! – rinyált a helyettes halálisten.

-         Fogd már be! Szerinted mi a francért engem küldött Ray a zászlóért? Sejtette, hogy itt lesz, és tudta, hogy ha itt van, akkor én meg tudom szerezni. Úgy hogy fogd be a pofád, tarts bakot és amilyen magasra csak tudsz, lökj fel! – adta ki a parancsot.

-         Oké. – motyogta Ichigo és végre hajtotta Keyko utasítását. Amint fellökte a lányt az felkapaszkodott az egyik ágra és onnan mászott tovább a zászlóig. Olyan kecsesen és könnyedén mozgott, hogy Ichigo értette, hogy miért pont őt jelölték ki zászlószerzésre. Miután a lány megszerezte a zászlót lemászott addig az ágig ahova Ichigo felhajította és onnan leugrott Ichigo elé. A fiúban meghűlt a vér, az ijedségtől.

-         Na, gyerünk, még én is meg akarom kínozni a Qwincit. – mondta a lány és elindult, meg sem várva az idő közben magához tért Eperkét. Miután oda értek mindenki bevonult a házba. Keyko és Ray egész végig Ishidát cukkolták és már tervezték a bosszút.

-         Történ valami érdekes, amíg mi győzelmet arattunk? – kérdezte meg Ichi az egybegyűlteket. Matsumoto, Ikkaku és Yumichika egymásra néztek.

-         Semmi különös, csak meghallgattuk Peter szerelmi életét. – vigyorgott Matsumoto.

-         Hé, Ishida felkészültél rá, hogy egy hétig úgy ugrálsz, ahogy mi mondjuk? – vigyorgott Ray. Lehetett Rajta látni, hogy már nagyon várja az elkövetkezendő egy hetet.

Vége.

A színfalak mögött:

-         Hé, Ishida felkészültél rá, hogy egy hétig úgy ugrálsz, ahogy mi mondjuk? – vigyorgott Ray. Lehetett Rajta látni, hogy már nagyon várja az elkövetkezendő egy hetet.

-         Vége! – állította le a forgatást a rendező. – Ügyesek voltatok. Köszönöm a munkátokat. Te is ügyes voltál Ray.

-         Köszi.

-         Vera, te gyere, velem még bemutatlak pár embernek. – állt fel a székből és elindult az öltözők irányába.

-         Oké.

-         Mivel legutóbb nem jutottunk el Keykoig szerintem kezdjük, nála utána pedig Ray következik. Rendicsek?

-         Aha. Ray- sama olyan menő!

-         Hé, nyugi. Ezt tartogasd majd neki.

-         Rendben.

-         Itt is vagyunk. – mondta és megállt egy ajtó előtt, aztán bekopogott.

-         Szabad. – jött a válasz bentről.

-         Yoi csajszi! jöttem bemutatni valakit. – lépett beljebb és maga elé tolta a másik lányt.

-         Szia! Keyko Amashi Rodrigez vagyok. – nyújtotta oda neki a kezét.

-         Vera. – motyogta és kezet ráztak.

-         Csak így simán? – kérdezte mosolyogva a fekete.

-         Nem. Czirkos Veronika.

-         Így már azért mindjárt másabb. És minek köszönhetjük a látogatásodat?

-         Egyrészt megnézte a darabod, másrészt találkozni jött Rayal.

-         Értem. Akkor viszont siessetek, mert nem sokára megy haza.

-         Rendben. Úgy is ő a következő.

-         Ichiéknek is bemutatod?

-         Hát, ez attól függ, hogy marad-e rájuk idő, meg különben is már dolgoztak vele együtt. Így már ismerik ezért gondoltam, hogy csak az újakat mutatom be neki.

-         Tényleg, dolgoztál már Eperkékkel? Csak nem te is író vagy? – kérdezte kíváncsian az eddig elbámészkodó lányt.

-         De. Csak, most már történeten dolgozok. – tért magához.

-         Aha. Értem. Majd egyszer remélem én is elolvashatom.

-         Hát, néhány fejezetet elküldtem már Adrinak a legutolsó írásomból.

-         Majd elküldöm neked.

-         Rendben.

-         De most már menjünk, mert gondolom még Rayal is beszélni akarsz. – zárta le a témát a rendező.

-         Ray-samaaa - kezd te elmondogatni a nevét.

-         Bocsáss meg neki. Nagyon rajong a bátyádért.

-         Nem, baj szerintem aranyos.

-         Akkor mi mentünk. Viszlát!

-         Sziasztok! – köszönt el a másik lány is. Amint ki léptek az ajtón Vera egy kemény mellkasba ütközött és majdnem a földre esett, de két erős kar elkapta.

-         Szép fogás! – nevetett az ajtón kilépő rendező. – Épp hozzád indultunk volna.

-         Hali. Mi áradtban erre?

-         Jött megnézni a forgatást és találkozni veled.

-         Velem? – kérdezte és lenézett a karjaiban lévő lányra.

-         Ray-samaaa~ - mondta csillogó szemekkel miközben a fiú talpra állította. – Köszönöm.

-         Ugyan, nincs mit. Ray vagyok. És téged, hogy hívnak kicsi csillag?

-         Vera. – pirult el a lány. Arc színe lassan versenyre kellhetett volna egy paradicsoméval, vagy Renji hajszínével.

-         Örvendek. – villantott rá egy ezer wattos mosolyt.

-         Hé, bájgúnár nincs kedved adni neki egy autó grammot? – szólt oda a rendező.

-         Rendben. De, hova? Mondjuk, adjak neki egy csókot? – kérdezte a fiú és elkezdett közeledni leblokkolt lány arca felé.

-         Nem, így gondoltam! – vágta fejbe a fiút a rendező.

-         Mi az? Csak nem féltékeny vagy? Ne félj, te se maradsz ki a jóból.

-         Idióta. – vágta fejbe még egyszer a fiút.

-         Jó-jó. Megértettem, csak ne üss meg még egyszer! Tessék itt egy kép rólam. Valaki betette az öltözőmbe, de nekem nincs rá szükségem.

-         Ha nagyon akarnád bámulni magad, akkor ott a tükör erre a célra. – vigyorgott a rendező.

-         Inkább kihagyom. Akkor már olyan lennék, mint az a páva. – mutatott az épp feléjük tartó Yumichikára, aki egy tükörből bámulta magát. A két lány elkezdett nevetni.

-         Mi az? Mi olyan nevetséges? Talán rosszul áll a hajam? – kezdett el aggódni a 13. osztag tagja.

-         Nem, nem. Ennél már úgy se lehetsz szebb. Már így is tökéletesen illesz a meleg bárba. – nevetett fel Ray is. A két lányból ezután szakadt a röhögés, míg az érintett férfi felhúzta az orrát és tovább állt. De még egy utolsó mondatott intézett a nevető társaság felé.

-         Csak, féltékenyek vagytok rám! – azzal ott hagyta a társaságot, akik kikacagták magukat.

-         Na, nekem most már mennem kell. Sziasztok. Aztán jók legyetek!

-         Viszlát. – köszönt el a két lány és ők is a kijárat felé vették az irányt.

-         Na, milyen volt a mai napod? – kérdezte Adri.

-         Jó, volt. Hiszen találkozhattam Ray-samával. – nevetett fel.

 

 

A mappában található képek előnézete Lehetetlen szerelem

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

na mégis mit gondolsz?

szerinted?,2012.11.22 20:46

hééé! nem is viselkednék így vele xD de az, hogy nekimegyek az jellemző rám :D köszönöm szépen mellesleg, hogy gondoltál rám és bemutattál neki :)))

Re: na mégis mit gondolsz?

Na vajon ki lehetek?,2013.02.15 21:28

Nem tom most min vagy felháborodva. Te is láttad, akkor nem szóltál, egyébként annyit áradoztál Ray-ról, hogy ez csak természetes, hogy kihasználtam az alkalmat :D
Szóval egy panaszod se lehet
Puszika: Tudod te :D